Vonóhorog (javított)
kövesd a vadidegent
a vadidegen mindig a barátod
idővel belátod
kövesd az ösvényen
majd mutatja az utat
ne arra nézz amerre mutat
meséli...
az apja leült nézni
a konyhában a nőket
nehezére esik már felismerni őket
ezért ő elötted vágtat
vezet és oly békés.
a pokol innen fiam tényleg csak pár lépés
kávéillat támad
felébresztem apádat
a krumpli már megőfőtt
és elmentek a nők
vörös kocsit járat
köhög mert már fáradt
olajfolt alatta
belehajt a napba
buszokat kerülget
szorgosan a szolga
mintha ereje is volna
a vadidegen elszáll
eltűnik örökre
leállt az öreg Ford is
füstfelhő mögötte
A napszemüveg rajtam
a mosolyom az úton
a nőket nem érdekli
merengek a múlton
akkor előjön egy lány
ismerem a fajtáját
láttam őt már egyszer
festett körme tekereg a kabátján
de elfordulok inkább
erősnek kell lennem
eltűnik a tömegben
de nyoma marad bennem
kormos lett a torkom
és köhögök már apa
a nők sajnos mind kurvák
vigyél inkább haza