Kislámpa 2.0

Fiatalkorában mindenki követ el hibákat, és ez alól én sem vagyok kivétel. Igaz, sosem hallgattam Bros-számokat, nem tetováltattam magamra forradalmi jelképeket, és sosem roptam egyetlen asztal tetején sem, de például megvettem egy rémes narancssárga kislámpát, amivel nehéz ma már szembenézni. :-) A kislámpán minden narancssárga volt: narancssárga műanyag lámpatest (narancssárga!! műanyag!!), narancssárga harmonikahajtásos papírbura (harmonikahajtásos!!), narancssárga összekötő drót (ennél még a Bros is jobb lett volna). A napra lehetett nézni tehát, de a kislámpára biztosan nem, retinaromboló narancssárga színével minden egyéb tárgyat elnyomott maga körül. És hihetetlen, de nekem tetszett annak idején. Szerencsére azonban a korral az ember ízlése jelentős előrelépésen megy át, így mire a kislámpáról lekoszlott végre a narancssárga papírernyő és elszakad a narancssárga drót, hirtelen arra ébredtem, hogy utálom ezt a színt, és a lámpatestet száműztem egy szekrény mélyére.
Azóta sok év eltelt, és lehet, hogy a kislámpa maradványa egyszer s mindenkorra ott is marad a szekrény alján, ha egy üzletben nem találok egy 200 Ft-ra leárazott, nagyon egyszerű kis műanyag lámpaburát. De találtam és megvettem, a kislámpa pedig kapott egy új esélyt a továbbélésre a konyhapulton - az inspirációt pedig egy szalvéta adta, amit Andi barátnőm hozott nekem Cannes-ból.

Szóval, a kislámpa maradványát ezen a fotón megtekinthetitek:

Mit is mondhatnék - mindenkinek vannak mellényúlásai. :-)
Ezt az ernyőt vettem pedig 200 Ft-ért, és ezt akartam felhasználni:

És végül a szalvéta, ami az utolsó hiányzó láncszemet adta:

Először is szétszedtem a lámpatestet, lebontottam róla a műanyag ernyővázat, és szürkére festettem akrilfestékkel (az árnyalat saját keverés):

A lámpaburát papír és cellux segítségével modelleztem - erre azért volt szükség, hogy a szalvétákat méretre tudjam vágni. Modellezés nélkül nem lehetne követni az ernyő ívét, így viszont egyszerű volt megállapítani, mekkora szalvétadarabok kellenek az ernyő beborításához:

Az ernyőt szakaszosan bekentem dekupázsragasztóval, és ráhelyeztem a három szalvétadarabot.

Teljes száradás után levágtam a feleslegesen túllógó szalvétadarabkákat, még egyszer átkentem dekupázsragasztóval az ernyőt, és ezzel el is készült a lámpa új ruhája. Ebben a formában tökéletesen jól illik a konyhába - és bár sok évet kellett várnia a megújulásra, azt hiszem, nem tett neki rosszat a metamorfózis... :-)