Őszi ajtódísz kiskertésszel

Most, hogy már nyakig benne vagyunk az őszben, hirtelen rádöbbentem, hogy én, aki köztudottan mindenféle koszorúk megszállott gyártója vagyok, idén ősszel semmilyen ajtódíszt sem készítettem, sőt, igazából eszembe sem jutott... természetesen most viszont, hogy mindez villámcsapásként hasított rajtam végig, a kérdés azonnal orvosolandó problémává vált. Először is a szokásos terméskoszorút gondoltam összerakni, de miután felmértem a készletet, megállapítottam, hogy néhány idei gesztenyén kívül nem sok minden áll rendelkezésre. No de ha őszi ajtókoszorú a cél, akkor azt kell előállítani, méghozzá rögvest (a türelem valahogy kifelejtődött az erényeim közül :-)), és akkor szembejutott, hogy tavaly karácsony előtt készítettem egy olyan koszorút, ami sokkal inkább egy kis jelenet lett, mint klasszikus ajtódísz - és miért ne lehetne ugyanezt összehozni őszi verzióban is?
Úgyhogy végül így is lett. :-) A gesztenyékből némi átalakítással apró tököcskéket készítettem, előállítottam három kis papír napraforgót, no és persze a főszereplőt, egy helyes kiskertészt - és végül is nagyon örültem, hogy nem a szokásos őszi terméskoszorú készült el.

Azért persze szükség volt egy koszorúalapra:

Zsákvászonból kb. 7 cm széles, hosszú csíkokat vágtam, és ezekkel körbetekertem az alapot (a hátoldalon mindenhol ragasztópisztollyal rögzítettem), míg teljesen be nem borítottam:

Az alsó részre a pisztollyal izlandi zuzmót ragasztottam:

Ezzel az alap el is készült. Jöhettek a tököcskék - a kiindulás itt egy marék vadgesztenye volt:

A gesztenyéket akrilfestékkel narancssárgára festettem.

Majd filctollal barna csíkokat húztam mindegyikre, a tetejükre pedig zöld filcanyagból kivágott leveleket ragasztottam.

A tököcskéket befejezve nekikezdtem a napraforgóknak - először is köröket vágtam ki sárga kartonpapírból:

A körök közepére egy kisebb kört rajzoltam ceruzával - erre azért volt szükség, hogy lássam, meddig vághatom be a szirmokat.

Az így keletkezett virágformát megfordítottam, és kettőt-kettőt egymásra ragasztottam.

A napraforgók közepét csiszolópapírból vágtam ki - ennek a textúrája olyan, mintha apró magocskákkal lenne tele, így még inkább napraforgósabb lesz a végeredmény, főleg miután a szirmok végeit kicsit befelé hajlítgattam.

A szárakhoz hurkapálcát használtam, amelyeknek az egyik végét kihegyeztem (hogy később könnyebben tudjam beleszúrni az alapba). A pálcikákat zöldre festettem, és papírlevélkéket ragasztottam rájuk - végül a virágfejekre ragasztópisztollyal rögzítettem.

Jöhetett a főszereplő, a kiskertész - hozzá natúr fa figuralapot használtam.

Fehérre festettem alapozó akrilfestékkel (erre azért van szükség, hogy a filc ne folyjon meg a fa erezetében), és a figura felső részére kockás anyagot ragasztottam.

Az alsó részre farmeranyagot ragasztottam, elöl a varrással - az anyag felső szélére pedig fekete szalagot övnek.

Az arcocskát filctollal rajzoltam meg, a két kar helyére egy-egy darabka zseníliadrótot ragasztottam, a kalapot pedig a következőképpen készítettem el: zsákvászonból vágtam egy kört, ennek a közepére anyagmaradékból gombócot tettem, majd összefogtam alatta a zsákvásznat, és spárgával megkötöttem, nem túl szorosan.
Ezután a végeket széthúzva kialakul a kalapforma - legalábbis olyan hevenyészett fejfedőféle, ami jól illik egy kiskertészhez, úgyhogy rá is ragasztottam a buksijára :-)

Készítettem még egy lapátkát a kezébe hurkapálcából és dekorgumiból, és már csak össze kellett állítani az ajtódíszt.
A napraforgókat az alapba szúrtam, a kiskertészt ragasztópisztollyal rögzítettem, ahogy az apró gesztenyetököket is - végül még készítettem egy kis papírgirlandot is, és ezt is felragasztottam.

Ezzel elkészült az őszi ajtódísz, azaz a kiskertész őszi tökföldje - novemberig ő fogadja a hozzánk érkezőket :-)