Ugyan ki választana egy százszorszépet a rózsák mezején? 002#

Íme egy újabb kultúrmegállója a blogomnak. A mai posztban egy vígjátékról szeretnék beszélni, melyet a Pesti színházban tekintettünk meg az osztályommal. Vízkereszt, vagy amit akartok.

Ez volt Shakespeare utolsó vígjátéka. Én még nem olvastam, ezek után viszont felveszem a listámra. A Vízkereszt története, mint sok más Shakespeare játékban is fontos szerepet tölt be a szerelem, a tévedések, félreértések sokasága. A darabot eredetileg iskolások rendezték, azonban olyan jól sikerült, hogy kivitték a kőszínpadra, és ismert színészekkel színesítették az előadást, mint például Fesztbaum Béla.

Nem szeretném túl részletesen leírni nektek a történetet, a lényeg tulajdonképpen az, hogy egy Viola nevű hölgy hajótöröttként a partra vetődik, és azt hiszi hogy ikertestvérét elveszítette. Elszegődik egy herceghez, majd férfiruhát ölt. Viola természetesen beleszeret Orsino hercegbe, aki azonban úgy tudja hogy ő férfi, és már régóta Olívia kegyeiért esedezik. Olívia viszont beleszeret a férfiruhába öltözött Violába, aki próbálja magától eltaszítani. Ekkor azonban váratlanul felbukkan Viola ikertestvére, ami miatt újabb bonyodalmak kezdenek kibontakozni. Kedvenc szereplőm határozottan a Bolond volt, akinek végtelenül kedves és humoros karaktere miatt, talán a legszimpatikusabb figura lett a darabban. Őt Ifjabbik Vidnyánszky Attila jelenítette meg. Nagyszerű színész.

A darabban mindig volt valami ami kapcsolódott a vízhez, fürdőkád, slag.. és már bőven tartott a második felvonás mikor rádöbbentem, hogy azért mert VÍZKERESZT.