Eperszezon

Mit is mondhatnék? Itt van az eperszezon, az én kedvenc gyümölcsöm időszaka, és úgy érzem, ez bőségesen megmagyarázza a lenti dolgot... két eperevés között ugyanis eljátszottam a gondolattal, mi lenne, ha úgy, mint a Roxfortban Bimba professzor üvegházában a mandragórababák, az eperből is kikukkantana egy kis figura - és hozzá még fülvédő sem kell, ráadásul mosolygós is. :-)

A kis vigyori epergyerek gyorsan el is készült, bár először többet is akartam belőle, annyira egyéniség lett, hogy nem kellettek neki társak. Jól elvan a mi társaságunkkal is :-)

A kiindulás egy kis agyagcserép (sz: 7 cm, m: 6 cm), valamint egy hungarocellgolyó (átmérő: 6 cm) volt:

A cserepet akrilfestékkel pirosra festettem, a golyót pedig halványsárgára.

A cserépre ezután sárga festékbe mártogatott fogpiszkálóval felpöttyöztem az epermagokat, majd száradás után belenyomtam a hungarocellgolyót. (Bele is lehet ragasztani, de ha elég szorosan belenyomjuk, nem fog kimozdulni.)

Zöld filcanyagból kivágtam a felső levélrészt, ezt a golyóra ragasztottam, majd egy kicsit sötétebb filcből szárat vágtam, és pillanatragasztóval a "levélre" rögzítettem.

Szemet-szájat papírból vágtam - rögtön láttam, hogy igazán rokonszenves egyéniség lesz. :-)

Végül karokat vágtam zseníliadrótból, ezeket a golyó mellé szúrtam, a végükre pedig kis zöld filckezeket ragasztottam.


Ugye, milyen szeretnivaló? Hát mit nekünk egy Eperke, amikor itt van ő :-)