Fociropi

Gőzerővel zajlik a foci vb, amit nálunk rendkívül nagy érdeklődés kísér: a Kisebbik hatalmas lelkesedéssel követi a meccseket (legalábbis az első negyedórát mindenképpen), a Nagyobbik az ausztráloknak szurkol, én a spanyoloknak (naná, hogy ki is estek), Ő pedig toronymagasan vezeti a baráti kör góltotóját, képes még olyan meccseket is telibe találni, mint egy Svájc-Ecuador, amire nincs is magyarázat. Tehát, a vb nálunk most abszolút elsőbbséget élvez mint program, és igyekszünk ki is hozni belőle a legjobbat, úgyhogy a meccsek mellé természetesen mindenféle focirágcsát készítek, amelyekre aztán kiválóan lehet fröccsözni és okoskodni - mert ha az játékos nem a bal alsóba rúgta volna, hanem a jobb felsőbe, és ha a kapus nem csak kinyúl, hanem vetődik, és ha azt a tizenegyest megadta volna a bíró - szóval ezt csak ilyen-olyan falatkákkal lehet átvészelni, lássuk be :-)

A legutóbbi focirágcsa olyan nagy sikert aratott, hogy muszáj itt is beszámolnom róla - mi csak ropiként aposztrofáltuk, mivel úgy néz ki, mint a ropi, és legalább olyan finom is, és sajnos éppen annyira eteti is magát... a lényeg, hogy akkor szabad csak megsütni, ha tudjuk magunkról, hogy kellő önuralommal rendelkezünk ahhoz, hogy ne együnk meg egész tepsinyi adagokat - vagy ha legalábbis lesznek annyian körülöttünk, hogy az elfogyasztási felelősség megoszoljon :-)

A recept alapját itt megtalálhatjátok pogácsaként - ami egyébként a világ legeslegjobb pogácsája :-) A ropiságosságért kissé változtattam a hozzávalókon és a leíráson, de az elismerés mindenképpen az eredeti szerzőt illeti meg.


Fociropi


Hozzávalók:

50 dkg fehér liszt
10 dkg teljes kiőrlésű liszt
egy csomag szárított élesztő
50 dkg túró
30 dkg puha vaj
2 egész tojás
3 dkg só
késhegynyi őrölt fekete bors (két-három tekerésnyi)

a tetejére 1 felvert tojás


Elkészítés:

Az összes hozzávalót egy tálba tesszük, alaposan összedolgozzuk, és egy órára letakarva félretesszük kelni.

A sütőt 200 fokra melegítjük.

Ezután a tésztát vékonyra (maximum 0,5 cm-re) nyújtjuk, a tetejét felvert tojással átkenjük, és egy pizzavágóval vagy éles késsel keskeny csíkokat vágunk belőle. A csíkokat sütőpapírral fedett tepsire emeljük, és a ropikat megsütjük. Nálam adagonként 12 percre volt ehhez szükség, de a sütők teljesítménye különbözhet, így figyelni kell, nehogy megégjen - ha már szép mély aranybarnák a ropik, ki is lehet venni őket.
Szerintem akkor néznek ki jól igazán, ha extra hosszúak - én a sütő teljes szélességéhez igazítottam a ropik méretét, így nem kell két másodpercenként újakért nyúlni meccs közben :-)

Ezeket kivételesen nem kell dobozba tenni, kimondottan a szabad levegőn tárolhatók, így maradnak ropogósak. Persze ha megpuhulnának, akkor is el fognak fogyni, ezt biztosan megígérhetem... :-)