RW

Mindig azt gondoltam, a színészi munka legnehezebb része a nevettetés lehet. Drámai szerepben könnyebb megvillantani a tehetséget, de végtelenül keskeny az a csík, ami a kényszeredett vicceskedés és a ripacskodás között van, és csak nagyon keveseknek sikerül ezt eltalálni. Még kevesebbeknek adatik meg az, hogy úgy tudnak szerepelni egy vígjátékban, hogy nem is történet lesz a lényeg, hanem a színész átütő, ragyogó tehetsége - amikor évek múlva is emlékszünk egy-egy arckifejezésére, pillantására, miközben a filmet már alig tudjuk felidézni. És végül már csak a legkevesebbek sajátja, hogy drámától a komédiáig minden egyes szerepben úgy tudnak jelen lenni, hogy az elmúlásukat személyes veszteségnek érezzük...