Megnyugtatóan ehetetlen mézeskalácsbabák

... pedig ki akarna ehetetlen mézeskalácsbabákat, ugye? Hát én. Nálunk ugyanis a mézeskalácsból készült dekorációk és díszek tiszavirág-életűek - a Kisebbik egyszerűen képtelen ellenállni nekik, és amikor szívhez szólóan kérleljük, hogy legalább párat hagyjon meg, a legnagyobb önmegtartóztatás mellett sem képes arra, hogy legalább egy-egy kezet, lábat vagy fejet ne tördeljen le és habzsoljon be... és sokra megyünk a mézeskalácsdíszekkel, ha mindegyik olyan, mintha egy kannibálbuliról szabadult volna félidőben. :-)

A tavalyi iskolai adventi vásáron láttam egy jó ötletet arra nézve, hogyan lehet máshogy megoldani ezt a kérdést - mert persze agyagból, só-liszt gyurmából, ebből-abból már készítettünk nem igazi mézesdíszeket, de ez sokkal jobb, mert ez térbeli mézeskalács, rendes 3D-kiterjedéssel. Persze, nem is biztos, hogy joggal mondhatnám rájuk a mézeskalács megnevezést, de akit esetleg ez zavar, az legyen kedves odagondolni az idézőjeleket. :-)

Az igazán tartós mézesbabákhoz nem kellett más, csak kicsi agyagcserép és préselt papírgolyó:

Ragasztópisztollyal a papírgolyókat a cserepekre rögzítettem:

Majd barna akrilfestékkel lefestettem a figurákat.

Amikor teljesen megszáradtak a babák, fehér akrilfestékkel és vékonyabb hegyű ecsettel rájuk festettem a "cukormázat":

Végül egy-egy fekete pöttyöt tettem a szemekre, megrajzoltam fekete filccel a szájakat, és pékzsinegből kötött pici masnikat ragasztottam a fejbúbokra.

Ha a száradási időket nem számítom, csak a munkát, ezek a mézesbabák tényleg nagyon gyorsan elkészülnek - sőt, ha egy darabka mintás kartonalapra ragasztjuk őket, a belsejükben előtte egy pici ajándékot is el lehet rejteni, így még különleges meglepetéssé is alakíthatóak... :-)